A levegő nekem
A Levegő, melybe megszülettem s azóta körbevesz.
A Lélegzet, melyet először vettem abból a levegőből, mely akkor körbevett.
A Lélek, mely utolsó leheletemmel érzi meg azt a levegőt, mely földi létemben éltetett.
A Szél, mely a levegőnek kedve-kénye, a beszéde.
Lehet éppen haragos. Rombolva tomboló tornádó, a hangos.
Vagy pont akkor békés, simogató. Érzékin érintő szellő, a suttogón lebegő.
Szól hozzám a körülöttem élő Levegő.
Suttog, aztán hangos, vagy hallgat és semmit nem mond.
Ám ha mélyebben megfigyelem, én e levegőt magamba engedem.
Ez a lélegzetem, mely érti mi minden lakozik mélyen bennem.
Beszél hozzám a levegőm, nevel engem.
Értsem meg őt, mert együtt úgy több lehetünk.
Mit mond nekem, e saját levegőm, mely kapcsolódik mélyen velem,
ami nem más, mint a lélegzetem?
Azt csak én érthetem, az én terem, melyet én teremtettem.
Amikor a levegőmet lélegzem, lelkem a testemmel beszélget.
Lélegzetem pedig csupán addig veszem, míg lelkem tere marad e földi testem.
A levegő pedig marad egy isteni elem, mely kibéleli a földi Mindent.
Kondor Judit
2021. december 21.
