Antitápanyagok
Az Értékes Étek árnyéka
Szabó Dániel táplálkozás szakember írása e témában:
Antitápanyagoknak nevezzük a szervezetünkre káros hatású növényi eredetű vegyi anyagokat. A legtöbb emésztést gátló, bélfalat károsító anyag a növények magjaiban, leginkább a maghéjban található.
Napjainkban a növényi alapú táplálkozás a reneszánszát éli. Érdemes tisztában lenni azzal, mit jelenthet mindez az emésztőrendszerünk egészségére nézve!
Alapvetően nem is lenne gond a növényekkel, ha valamilyen állati eredetű élelmiszerforrással is tarkítanánk. Az elfogyasztott növények között is szelektálni érdemes a tudatosság, értés szempontjai alapján.
Nos, igen, a növényi eredetű táplálékokra jellemző az antitápanyag-hatás.
A korábbi Értékes Étek c. írásomban már szerepelt a tápanyagsűrűség fogalma. (A következő linken el is érhetitek, érdemes elolvasni: https://mozgasfilozofia.hu/taplalkozas-mozgasfilozofus-szemmel/) Ebben részletesen taglaltam az élelmiszereket, vizsgálva a tápanyagok aránya – mennyisége szempontjából.
A tisztán látáshoz fontos megismerni az „antitápanyag” fogalmát.
Miért együk, és miért ne együk? Ha esszük, hogyan tegyük?
A növények bizonyos része termel olyan vegyi anyagokat, melyek különböző mértékben és különböző hatásokkal károsítják a növényevő állatok – jelen esetben az emberek szervezetét. Ezeket a növény túlélése okán termelt saját vegyi anyagokat nevezzük antitápanyagoknak. Ezeket a negatív hatású anyagokat majdnem minden növényben kimutatták. Ám a nagyrészükben csak elenyésző mennyiségben van jelen.
Mindezt így tudva, a vegetáriánus és vegán táplálkozási formáknál kifejezetten nagy figyelmet érdemes szentelni ennek a kérdéskörnek. Nem beszélve az autoimmun betegségben szenvedőkről!
A legnagyobb mennyiségben a gabonákban, magvakban és hüvelyesekben találhatóak meg, de a burgonyafélék családja (paradicsom, paprika, padlizsán, burgonya) is jelentős mennyiséget tartalmaz. A jó hír, hogy a szabadföldi forrás, a hántolt fogyasztás megoldás lehet az antitápanyagok hatásának csökkentésében.
Miért pont a növényekben és nem az állatokban találhatóak meg?
A válasz a kérdésre egyszerűbb, mint gondolnánk. A növényekkel szemben az állatoknak megvan az a kivételes tulajdonságuk, hogy képesek a helyváltoztatásra, ergo el tudnak menekülni a ragadozók elől. Például:
Adott egy nyúl a mezőn. El szeretnénk kapni. A nyúl elfut. Nincs szüksége antitápanyagokra a szervezetében ahhoz, hogy védekezzen, hiszen vannak lábai.
A növényeknek is van túlélési stratégiájuk. Mivel nagy eséllyel nem a helyváltoztatás lesz a menekülésük módja, esetleg a tövisek szúrhatják meg a támadót. Például:
Nos, éppen meglátunk egy búzakalászt a mezőn. Le szeretnénk szedni a búzaszemet róla. Könnyen megy, ugye? Nem gyanús? Pedig a búzának is van sajátos védelmi rendszere, ami méghozzá a mag héjában található szövetet károsító vegyi anyag. Ezt nevezik antitápanyagnak. Ezért a gabonaféléknél a hántolás mindenképpen fontos jelentőségű. Így például a barnarizs helyett javaslom, hogy fogyasszunk fehér rizst. Vagy ha ragaszkodunk a barnarizshez, akkor áztassuk be egy éjszakára, így csökken, oldódik az antitápanyag tartalma.
Milyen hatásmechanizmussal rendelkeznek az antitápanyagok?
Hadd kezdjem Kondor Judit javaslatára egy, a Mozgásfilozófia módszere a MaNeFa által is használatos anyaggal, a kapszaicinnel. Amit ugyan ez esetben nem eszünk meg, de a bőrre kenhetjük; csípős vagy nem csípő lóbalzsam kérdésköre…
A kapszaicin is antitápanyag, az alkaloidok csoportjának tagja. A kapszaicin miatt csíp a paprika és csíp az a paprikás izomlazító krém is. A legtöbb esetben semmi problémát nem okoz, de reumatológiai kórképek, autoimmunitás esetén relatív kontraindikáció az étkezésben és a mozgásterápiában is.
Az izomhártyarendszerünk (fasciahálózat) kifejezetten nem kedveli ezt az erős csípős anyagot, míg a perifériás idegek annál inkább. Jó, ha tudjuk, mely szövetféleség az, amire valóban hatni akarunk a terápiás kezelésünkkel.
De térjünk vissza a táplálkozásra! A két legfontosabb vegycsoport említésével, az antitápanyagok:
– fitinsavak
– lektinek
A fitinsavak vagy más néven a fitátok gátolják a különböző ásványi anyagok felszívódását. Például:
Amennyiben májat fogyasztunk, mely egy magas vastartalmú élelmiszer, és hántolatlan gabonával körítjük, abban az esetben a májban lévő vas nagy része nem fog felszívódni. Ez súlyos vashiányos állapotban kifejezetten nagy probléma.
A vas mellett a kalcium, magnézium és a cink felszívódását is gátolják a fitinsavak.
A lektinek bélfal károsító hatásukról ismertek. Amennyiben a bélfal védekező funkciója romlik, a félig emésztett fehérjék, mikroorganizmusok átkerülhetnek a bélfalon, mely autoimmun betegségben kifejezetten problémás ok lehet. Lektinekkel leginkább a burgonyafélék családján belül találkozhatunk,a burgonyán kívül a paprika, paradicsom, padlizsán, fűszerpaprika vagyis a magyar konyha nagy kedvence a pirospaprika is idetartozik.
Ha már tisztábban látunk, vonjuk le a következtetéseinket!
Mindezek figyelembevételével továbbra is a vegyes táplálkozási minták követésére buzdítanék mindenkit. Együnk állati és növényi komponenseket is!
Antitápanyagok terén is érvényes lehet a “vagy-vagy” megfontolásában az “és – is” bölcsessége.
Tehát a fent említett antitápanyagban gazdagabb élelmiszercsoportokat sem kell feltétlenül kerülni. Ám a fogyasztásukat érdemes újragondolni. Jómagam a klienseimnek semmi esetre sem javaslom nagy mennyiségű fogyasztásukat. Minden esetben érdemes az előkészítési módszerre időt szánni, ami ugyan kényelmetlen lehet, de a hántolás/hámozás, az áztatás sokat segít csökkenteni az antitápanyag-tartalmat. A másik okos döntés ezen élelmiszereknél az idényjellegű, azaz a szabadföldről való fogyasztás.
Tudj meg erről a témáról is még többet, jelentkezz a Táplálkozástani Tanműhelyre, ahol Szabó Dániel táplálkozástudományi szakember fejti ki bővebben ezt a témát!
https://mozgasfilozofia.hu/szolgaltatasok/tovabbkepzesek/taplalkozastani-tanmuhely-workshop/
Források:
Vojdani A. Lectins, agglutinins, and their roles in autoimmune reactivities. Altern Ther Health Med. 2015;21 Suppl 1:46-51. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25599185
Zhou JR, Erdman JW. Phytic acid in health and disease. Crit Rev Food Sci Nutr. 1995;35(6):495-508. URL: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8777015
Steven R. Gundry: A növényparadoxon
