Buta izmok, szenzomotoros amnézia – Mozgásfilozófus szemmel
SMA – szenzomotoros amnézia: tanult alkalmazkodási reakció, tehát korrigálható, javítható. Fontos megérteni a struktúra és a funkció közötti különbséget: a funkció tartja karban a struktúrát. (Thomas Hanna – Izomkontroll c. könyv)
A mozgásos test funkciója a mozgáshabitus. Ennek a megalakulása az egyéni mozgásfejlődésünkön is múlik. Az, hogy milyen ingerek érnek minket, s hogyan oldja meg az agy-ideg-izom-fascia (neuromiofasciális) kapcsolat a mozgás kivitelezést, alapjaiban a már bevésődött, megtanult mozgásmintázatunktól függ. Így alakul az okos / buta izom, vagy ha így tetszik; akkor az okos / buta miofasciális láncolat.
Kérdés csak az, miként alakul a leggazdaságosabban a mozgáskivitelezésem?
Röviden és tömören:
Akkor a leggazdaságosabb a testmozgásunk, ha minden izom a saját, nekiszánt feladatát végzi csakis elsődlegesen! Tehát más, egyéb kompenzációs feladatot nem végez. Ha végezne, azzal már fárasztaná magát egy egyszerű kihívásban is.
Miofasciálisan nézve:
- A DFL, DBL, vagyis a mély miofasciális láncolat antigravitál, stabilizál. Mozgásfil szemmel: proximalitást végez.
- A spirális lánc, vagyis a középső miofasciális láncolat harmonizál, azaz közvetíti a mély fascialánc stabilizációs mintáit a saját és felületes lánc felé. Az oldalsó lánc feladata is ez, illetve a fejlettebb szintű frontális síkú mozgásmintázatok végzése. Mozgásfil szemmel: átmenet a proximalitásból a disztalitásba.
- A felületes lánc (SBL, SFL) feladata a teljes mozgáspályás mozgáskészlet. Azaz a nagy oszteokinematikus mozgások az egyéni mozgáskészlethez mérten. Mozgásfil szemmel: disztalitást végez.
Ezeket a mozgásmintákat szakmailag érdemes csak így külön érteni, látni, vizsgálni és terápiázni is. A mindennapokban ezek a minták keveredve, leginkább tele kompenzációval, egyénre szabottan jönnek létre. Nincs két egyforma mozgásminta sem, mint ahogy nincs két egyforma ember. Ami általános, hogy a mély lánc butább a többihez képest.
A Mozgásfilozófia módszere saját nomenklatúrában különböztet meg izomhártyarendszer (fascia) diszbalanszokat, mint a bilateralis, vertikalis, diagonális, dorsoventralis diszbalanszokat.
Kondor Judit
